1978-ban Siófokon születtem. Pár évre rá született az első Pásztortűzvirág alom is nálunk, szüleim akkor kezdték el azóta is kedvenc magyar kutyafajtám a pulik tenyésztését, és édesanyám Harcsás Márta innen kezdte azt az életét, amiért a „pulisok nagyasszonyának hívták”. Első legsikeresebb puli almunk a híres „H betűsök” Heves, Híres, Hetyke, Harcos, Haragos, Hangos mind Ch. címet szerzett, ami nem volt olyan egyszerű a régi időkben.
14 éves voltam, amikor megváltozott minden, egy hét alatt hagyott el bennünket minden kutyánk egy kivételével. Szomszédunk gyomirtásával, kutyáinkkal menthetetlenül idegölő méreg végzett. Édesanyám több ezer kilométert tett meg egy hét alatt autóval, végigjárta az ország akkor legelismertebb állatklinikáit, de senki sem tudott segíteni, sorra hagytak itt bennünket, a méreg szétmarta a nyelőcsövüket, tüdejüket. Zsazsa pulink nyolc kiskutyával a hasában, majd utolsóként az addigra már minden kiállítás sztárjává vált Gubanc pulink – kennelünk falkavezére aludt el anyu kezei között.
Egyedül Szutyi maradt életben, mert ő nem lélegezte be a szert, de a lelke neki is megtört, társai elvesztése összetörte. Ez a tragédia feldolgozhatatlannak bizonyult családunkban, édesanyám több ember kellett, hogy lefogja, amikor megindult a szomszédhoz, aki megölte a „családunk”. A rendőrségre ment, feljelentést tenni. Akkor még a kutya csak egy állat volt – bár ez sajnos manapság sem változott sokkal többet – így nagy rábeszélés kellett, hogy foglalkozzanak az üggyel. Több évtizedes perek sorozata vette kezdetét, de végezetül a bíróság kimondta a szomszéd bűnösségét. Szomszédunk mástól kapott „büntetést”, hiszen az ítélet – amiben kimondták, hogy fellebbezésnek helye nincs – kézhezvétele után pár nappal elhunyt. Ezeket a mérgeket pedig betiltották, így másnak már nem okozhattak kárt… A tragédia után csendes lett az udvar… Azonban ezt a tőlünk származó kutyák gazdái nem hagyták, és, hogy kezdjük újra, a tőlünk leszármazott pulikkal leptek meg bennünket.
Édesanyám akkor az amerikai puli magazinban publikált rendszeresen, az ottani emberek is összefogtak, és két pulit küldtek hozzánk, CH Prydain Thrudyt és Vidámot. Vidám gyorsan rájött, hogy neki kell pótolnia Gubanc helyét, és hamar a falka élére állt, valamint sorra nyerte a hazai és külföldi kiállításokat, és nemzette a győztes utódokat.
Magyar kutyafajtás munkásságunknak hamar híre ment a világban, és sok országból egy Balatoni nyaralással egybekötött puli ismeretterjesztő látogatásra is érkeztek hozzánk. Ekkor született az ötlet, hogy össze kellene kötni ezt az ismertséget a rettegéssel, hogy újra történik valami kutyáinkkal, így hosszas munka után 1992-ben megnyitottuk a Balatontól 6km-re az első Magyar Kutyafajták Parkját.
30 hatalmas kennelben mind a kilenc magyar kutyafajtát megtekinthették, és a másfél hold körbekerekített területen boldogan éltünk a kedvenceinkkel. Mai napig találnak meg az interneten olyan fiatalok, akik akkor, ott ismerték meg a magyar kutyafajtákat, és azóta sem felejtették el ezt az élményt. Iskolás csoportok, turisták, állatbarátok szívesen időztek nálunk, szinte nincs a világnak olyan része ahonnan ne írtak volna vendégkönyvünkbe. Megindult a „csere” is velük, Brazíliától Japánon át mindenhonnan érkeztek akkor még különlegesnek számító kutyafajták a parkunkba, és magyar kutyafajták népesítették be cserébe az ottani házakat. A finnországi egész magyar agár állomány alapja is Pásztortűzvirág lett, utódai még ma is ott élnek.
Édesanyám ebben az időben kezdett rendszeres rádiós műsort a Juventusz rádióban, televíziós műsort a Sió Tv-ben, természetesen mindenhol a kutyákról volt szó, a tapasztalatainak átadásáról. Az évek, ahogy múltak egyre nehezebb volt elbúcsúzni idős kutyáinktól, többek között itthagyott bennünket Basa a komondorunk, aki az első Magyar Pásztorkutya CAC kiállításunkon egy véletlen során fogant meg – az akkori két legnagyobb konkurens tenyésztő véletlen egy helyre kötötték kutyáikat… és végül a „régi gárdából” Samukánk az első „szürke” pulink, aki hatalmas kiállítási sikerei mellett terelt, munkavizsgát tett.
Az ő elveszítése után tért vissza anyukám Budapestre, és kezdett kutya nélküli új életet a belvárosban. Én érettségi után követtem, és a Szegedi Tudományegyetem budapesti Média Intézetében kommunikáció PR szakon végül kommunikációs szakemberként végeztem. Természetesen anya nem sokáig maradt kutya nélkül, a belvárosi lakásból visszavágyott, és ahogy kertes házba költözött sorra fogadta be a szerencsétlen ebeket, Macikánk a hatalmas rottweiler is az utcán szedte össze, felszámolt bulldog tenyészetből mentette az elaltatás elől az öreg kutyákat, akik csak a kenyeret ették, mert más kaját nem kaptak. Pataki Attila volt, aki először adott a kezébe egy kis kamerát kölcsön, hogy örökítse meg kutyás kalandjait, hiszen nagyon sok tenyésztőnek segített tapasztalataival, tanácsaival.
Ennek a sikerén felbuzdulva indult el 1996. novemberében az Ebugatta a Budapest TV stúdiójában, és jó pár évig élő adásban mutattuk be a magyar kutyázás színét javát, és láttuk el tanácsokkal a kutyatartókat. Első adásunkban a rottweilert mutatta be a Zámori házaspár - akik most is a fodrászaim, majd a Somogyvári Vitéz kennel következett, és a harmadik az of New deal kennel – Radvánszky Kati következett, és így tovább… Az akkori „pályakezdő” kennelek azóta, a világon már mindenhol nevet szereztek magunknak. 2011-ben ünnepeltük 15. évünket, és ez idő alatt nem volt olyan hétvége, hogy ne csendült volna fel a szignálunk, „ha van kutyád, van szíved, úgy megváltozol…”. És igencsak büszkén írhatom, hogy nincs olyan téma, amit ne mutattunk volna be adásainkban. Az Ebugatta név hitelességet, megbízható és tisztelt szakembereket, az állatok feltétel nélküli szeretetét és védelmét, és visszatérve a gyökerekhez a magyar kutyafajták megismertetését jelenti.
Az Ebugatta üzletekben is sokan jártak, a vásárlás, szaktanácsadás mellett sok kutyás, macskás barátság született itt is. Számos „nagy esemény” történt az Ebugatta forgatási évei alatt, de jópár van, amit valamiért sohasem fogok elfelejteni. Az élő adások sok meglepetést tartogattak, én a kezelőből irányítva figyeltem anya rezzenéseit, és tudtam mikor kell azonnal reklám, pl. ha rájön a hasmenés a kölyök kutyára, ha a műsorvezető köhögő rohamot kap a benyelt kutyaszőrtől, vagy az operatőr kedvesen odamegy a kamerával egy olyan kutyafajtához, ami tipikusan személy őrző… Karácsonykor kaptunk egy levelet egy kislánytól az üzletünkbe – nyolc évig működött több Ebugatta állateledel és szaktanácsadó boltunk a belvárosban és Budapesten – melyben egy gumicsirkét kért, hogy venni szeretne, mert ha lesz kutyája, akkor majd azt szeretné neki adni, de majd csak akkor lehet, ha meggyógyul, mert rákos.. Ma is összeszorul a torkom, amikor visszaemlékszem a sötét szobára ahol a 14 éves Nikike küzdött édesanyjával az agydaganat ellen, és karácsony előtt pár nappal egy citrom megevése volt a különlegesség az életükben. Az Ebugatta csapat akkor is bebizonyította mekkora szívűk van, hiszen miután elmeséltem mit láttam pár nap alatt mindenki hozott-vitt valamit, és már boldog lett az ünnep a kis kutyás lányunknak is. Két évig küzdöttünk még közösen.
Borzalmas fényképek érkeztek, halott kutyákról, láncra vert magyar fajtákról. Édesanyám és az Ebugattához csatlakozó rengeteg állatvédő több mint 100 kutyát mentett ki a soproni „kutya mengeleként” elhíresült ember kísérleti telepéről. Ez mérföldkő volt az állatvédelem történetében is, hiszen egyszerre mozdult mindenki. Szili Katalinnal együtt az állatvédelmi törvény kidolgozásában is részt vett anya, ezek után pedig a büntetési tételek szigorításáért küzdött. Pár hónapra rá, több mint 40 dobermannt rohantunk ketrecekből kimenteni, a dobermann gettoból.
Ez az időszak nemcsak azért volt nehéz, mert hiába küzdünk évek óta az állatok kulturált tartása és védelme érdekében, az átélt borzalmaknak köszönhetően anyukám egy hónap kóma után agyműtéten esett át. Senki sem tudja, hogy élhette túl – sokan imádkoztak érte, de hazaérkezése után pár nappal imádott Bordeaux-i dogunk Hutch anya kezei között ismeretlen betegségben tért örök nyugovóra, mi úgy gondoljuk anya helyett ő ment.
Az Ebugatta életének legszebb pillanatai, amikor a kutyások napját rendezhettük meg. Négy évig Erzsébetváros kutyabarát alpolgármesterének támogatásával több ezer ember vehetett részt programjainkon, és állíthattunk fel magyar rekordot, a legtöbb kutyáját megölelő emberrel.
E mellett másik rekorddal is büszkélkedhetünk, hiszen nyolc évet az „a kutya” újság főszerkesztői munkáját is édesanyám látta el, én aktívan segítetem neki a szerkesztésben, a cikkek gyűjtésében, kapcsolattartásban, hónapról hónapra igyekezve szakmai és szórakoztató cikkeket prezentálni az olvasóknak. Ennyi munka mellett természetesen a kutyázással kapcsolatos a másik hobbym is, az internet világában virtuálisan is tartom közösségi oldalakon a kapcsolatot a kutyás barátaimmal.
Öt évet dolgoztam egy állatgyógyszer forgalmazó pet csapat tagjaként, a TolnAgro- Prim-A-vet cégcsoportban a tenyésztőkel és e-kereskedelemmel foglalkoztam, valamint a régi szép időkben még egész Budapesten a képviselői feladatokat is elláttam. Hill’s, Happy Dog- Cat, Pro pac, stb. valamint mindenféle állattartáshoz szükséges termékeket árultam, mint képviselő.
Az életemben arra vagyok a legbüszkébb, hogy szinte az anyatejjel szívhattam magamba a kutyaszeretetet, már gyerekkoromban megtanulhattam a felelősség és feltétlen szeretet szót. Szakmailag egyedülálló módon személyesen ismerem hazánk legismertebb kenneleit, ellátogathattam a legnagyobb állateledel gyárakba, meghallgathattam egy-egy állatorvosi szakág professzorainak tanácsait, sport – munka- kiállítás váltogatta a hétvégi forgatási programjaim.
És igenis van miért dolgozni, van még mit átadni, az Ebugatta kutya napok több ezer résztvevője, a több száz örökbe adott kutya is bizonyítja ezt. Munkám a hobbym- hobbym a munkám, és a média világában is ennyi éve minden nehézség ellenére büszke lehetek munkámra, és az Ebugatta filozófiájára.
És bárhol elég annyit mondanom magamról, hogy Harcsás Márta az édesanyám…Ő 2013. Márciusában, öt nappal a 35. születésnapom után hagyott itt magamra, majdnem három évig küzdöttünk a daganatos megbetegedésével, és el kellett engednem.
Az életem ettől a perctől kezdve jelentősen megváltozott. „Megörököltem” a főszerkesztői munkákat, az „a kutya” újságnál és a TV műsorban is, majd 2013. végén lejàrtak a szerződéseit ezekre a munkàkra, és újra kellett építenem az életem, az Ebugattát. Online TV csatornaként folytattam az Ebugatta TV-t, valamint a Centrum TV-vel forgattunk új, beszélgetős adásokat.
Az RTL Klub Kedvencek Magazin szakmai műsorvezetője voltam.
Az Ebugatta rendezvényeit szervezem, valamint média partnerként több kutyás napon, programon veszek részt. A social media oldalaimmal csoportjaimmal, saját márkáimmal jelenleg havonta több százezer aktív állattartót érek el. Több cégnek marketing, sales és szakmai tanácsadója vagyok, hiszen nem elég egy jó termék vagy szolgáltatás, ha azt nem tudják eladni, mert nincs üzleti terv, jó kapcsolatok, nem látják át az állatos világot.
A többi pedig majd másik poszt lesz....